A különbség a nitrogén-oxigén-érzékelő (Nox-érzékelő) és az oxigénérzékelő között

Mind a nitrogén, mind aoxigénérzékelőkdöntő szerepet játszanak a járművek kipufogógáz-kibocsátásának ellenőrzésében és a motorteljesítmény optimalizálásában, de jelentős különbségek vannak közöttük.

Először is, funkcionális szempontból az oxigénérzékelő elsősorban a motor kipufogógázának oxigéntartalmát figyeli, hogy megkönnyítse az üzemanyag-befecskendezés pontos szabályozását, ezáltal optimális levegő-üzemanyag arányt érjen el, amely növeli az üzemanyag-hatékonyságot és minimalizálja a károsanyag-kibocsátást. Ezzel szemben a nitrogén-oxid-érzékelő kifejezetten érzékeli a kipufogógázok nitrogén-oxid-szintjét; mivel a nitrogén-oxidok káros környezetszennyezők, kibocsátásuk szigorú szabályozása elengedhetetlen az ökológiai megőrzéshez.

Másodszor, működési elveiket tekintve az oxigénérzékelő elektromos jelet generál a kipufogógázon belüli oxigénkoncentráció változásának mérésével, amelyet azután továbbít a motorvezérlő egységhez. Ezzel szemben a nitrogén-oxid-érzékelő fejlett kémiai érzékelési technológiát alkalmaz a nitrogén-oxid-koncentráció pontos számszerűsítésére, és továbbítja ezeket az adatokat a jármű elektronikus vezérlőrendszeréhez, hogy végrehajtsa a szükséges intézkedéseket ezen káros kibocsátások csökkentésére.

Továbbá, ami az alkalmazási forgatókönyveket illeti,oxigénérzékelőkszéles körben használják különféle üzemanyag-típusú járművekben, és a modern motorvezérlő rendszerek kritikus elemét képezik. A nitrogén-oxid-érzékelők túlnyomórészt a dízelmotoros járművekben és egyes csúcskategóriás benzinmotorokban találhatók, amelyek kifinomult kipufogógáz-utókezelő rendszerekkel vannak felszerelve, és amelyeket úgy terveztek, hogy megfeleljenek a szigorúbb kibocsátási szabványoknak.